egyen-
egyen- – ‘‹összetett szavak előtagjaként› egyenlő, azonos; egyenletes’: egyensúly, egyenruha, egyenjogú, egyenáram.
Nyelvújítási alkotás a latin aequi-, ill. német gleich- előtagok visszaadására, pl. aequilibrium, Gleichgewicht (‘egyensúly’); forrása az egyenes, ill. egyenlő melléknevek kikövetkeztetett töve.
