ék1
ék1 – ‘hegyesszöget alkotó lapokkal határolt merev test hasítás, szétfeszítés, rögzítés céljára’; ‘ilyen rajzos forma’: ékírás. Származékai: ékez, ékezet.
Talán ugor vagy finnugor eredetű: vogul töngül (‘dugó’), osztják lonk (‘faszeg’), lapp szagge (‘ék’). Az összevetés gyengéje, hogy a rokonnyelvi szótövek alapján magyar g tőhangzó lenne a szabályos fejlemény. Lásd még ékes.
