él1
él1 – ‘az élet jelenségeit mutatja’; ‘használ’: él vele; ‘‹valakivel huzamosan› együtt van’; ‘‹valahol› lakik’. Származékai: élet, élés, éleszt, élesztő, éltet, élemedett, éled, éledezik, élősködik, élősdi, élmény, élhetetlen, élénk, élénkít, élénkül, éldel.
Ősi szavunk az uráli korból: votják ul, cseremisz el, finn elää, lapp ellet, szamojéd jíle, szelkup ili (‘él’). A szó tőmagánhangzója a magyar nyelv önálló életében nyúlt meg. Az élénk és élmény származékok nyelvújítási alkotások; az éldel (‘huzamosan élvez’) régies, irodalmi szó. Lásd még eledel, élelem, eleség, eleven, élv
