elán
elán – ‘lendület, hév’.
Francia jövevényszó (élan), az élancer (‘elhajít’) első két szótagja. Az ige lancer (‘hajít’) töve a latin lancea (‘hajítódárda’) utóda a vulgáris latin lanceare, azaz ‘(lándzsát) hajít’ igén keresztül, így lancetta, lanszíroz és lándzsa szavainknak is rokona; a végső forrás a görög lankia (‘szíjas dárda’).
