enyhely
enyhely – ‘védett hely, menedék’: Ritkán talál itt enyhelyet a derék (Berzsenyi).
Összetétel az elavult eny, enyh (‘széltől, esőtől óvott hely’) és a hely szavakból. Az előtag valószínűleg finnugor eredetű: zürjén in (‘száraz hely’), votják iny (‘hely’); h eleme utólag került a szóvégre vagy épp az ~ összetételből, vagy az enyhít szócsaláddal való keveredés folytán, amellyel egyébként nincs rokonságban. Az ~ maga is régies, irodalmi szó.
