érte
érte – ‘számára, kedvére, helyette’.
Az -ért határozórag személyjeles alakja, régebben érette formában is. A -t vagy ett bizonyára locativusi rag, a feltehető *ér alapszó pedig, amely ismeretlen eredetű, ‘hely’ értelmű lehetett. Alapjelentése ezek szerint ‘helyett’, ebből fejlődött a ma általánosabb ok- és célhatározói szerep.
