fej2
fej2 – ‘a test legelső vagy legfelső része, amely a fontos érzékszerveket és az agyat magában foglalja’. Származékai: fejes, fejű, fejez, fejetlen, fejetlenség.
Ősi finnugor örökségünk: vogul penk, finn pää (‘fej’), zürjén pom, mordvin pe (‘vége, hegye valaminek’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fakad, fél, fog stb. Az eredeti alak a fő, amely ma is eleven a főhajtás, fővesztés szavakban, illetve a nem konkrét jelentésekben (öt fő, kormányfő stb.). A ~ a birtokos személyjeles fejem, fejed, feje alakokból vonódott el, viszonylag későn; a fő választékos, régies vagy költői stílusértékű szó maradt eredeti értelmében. Hasonló kettős tő a nő–neje, de itt az utóbbi alak értelmileg is kissé elkülönült (‘felesége’) a nője alaktól. Lásd még befejez, fejedelem, fejezet, fő2, hétfő, kútfő.
