fekete
fekete – ‘koromszínű’; ‘a hatóság kereskedelmi, munkaügyi előírásait megszegő’: feketepiac, feketén árusít, feketemunka; ‘‹főnévként› néger; feketekávé’. Származékai: feketeség, feketés, feketít, feketedik, feketül, feketéllik, feketézik.
Valószínűleg ugor eredetű: osztják pehte, puti (‘fekete’); ezek a feke- tő előzményei, a -te magyar képző. A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb.
