felleg
felleg – ‘felhő’. Származékai: felleges, fellegtelen, (be)fellegzik. – felhő ‘kicsapódott pára a felső légkörben’. Származékai: felhős, felhősödik, felhőtlen, felhőz, felhőzet.
A két szóalak fel- töve ősi finnugor örökség: osztják peleg, votják piljem, finn pivi (‘felhő’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. A legrégebbi alak feleg lehetett; ennek egyfelől l-je megkettőződött az intervokális helyzetben, s így lett ~, másfelől g eleme vokalizálódott, és eu ⇨ ő irányban fejlődött, de hogy az ebből várható felőbe hogyan került a h, arra nincs meggyőző magyarázat. A két szóalak közül a ~ régies, illetve irodalmi, kivéve az átvitt értelemben használatos befellegzett (neki) származékát (‘kudarcot vallott, vége’).
