fészek
fészek – ‘madarak maguk építette lakóhelye, más kisebb állatok búvóhelye’; ‘gócpont, kiindulópont’: tűzfészek. Származékai: fészkes, fészkel, fészkelődik.
A fész- tő ősi örökség az uráli korból: vogul pitji, osztják pit, cseremisz pezses, finn pesä, szamojéd pidje (‘fészek’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fél, fog stb. A -k elem denominális névszóképző, mint az ének, fazék, lélek s hasonló szavak esetében. Ez a képzés elég késői, mert nyolcszáz éve, a Halotti Beszédben még így volt: halálnek és pukulnek fésze. A fészkelődik mai jelentése (‘nyugtalanul izeg-mozog’) a fészkére telepedő madár jellegzetes helykereső mozgására utal.
