fing
fing – vagy fingik: ‘szellent’; ‹főnévként› ‘szellentés’. Származékai: fingás, fingat.
Ősi, hangutánzó igenévszó az uráli korból: vogul ponkhun, osztják pon, szamojéd pie. A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. A szóvégi g más hangutánzó igéink (cseng, döng, peng) azonos elemével rokon.
