flektál
flektál – ‘hajlít ‹nyelvtani értelemben›’: flektáló nyelvek (az indoeurópai és sémi nyelvek, amelyek a szó mondatbeli viszonyait a tőmagánhangzók váltakozásával és ragokkal fejezik ki’). – flexió: ‘‹nyelvtani› hajlítás’.
Nyelvtani szakszók a latin flectere, flexum (‘hajlít’) alapján. Lásd még flexibilis.
