fon
fon – ‘rostokat fonallá sodor’; ‘szálakat, szalagokat stb. mintára hajtogatva egyesít’: copfot fon, szalagot fon a hajába, fonott kalács. Származékai: fonal, fonál, fonat, fonatos, fonadék, fonás, fonó, fonóka, fonoda, fonottas.
Ősi örökség az uráli időkből: vogul pun-, zürjén pinni, votják pun-, finn punoa, szelkup pannau (‘fon’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. Kevésbé valószínű feltevés szerint a ~ a fan névszó igei párja. Lásd még fonák, fondor, fonynyad, körmönfont.
