fukar
fukar – ‘szűkmarkú, fösvény’. Származéka: fukarkodik.
Német eredetű szó, forrása a kora újfelnémet fukker (‘gazdag kereskedő, uzsorás’). A szó az augsburgi Fugger bankárcsalád nevéből lett közszóvá; a Fuggerek a középkor végén óriási vagyonra tettek szert egész Európára kiterjedt kereskedelmi ügyleteikkel. A ~ szó nyelvünkben sokáig főnév volt ‘sáfár, pénzváltó, kufár’ jelentéssel; mai értelmében vagy kétszáz éve mutatható ki. A második szótag a-ja hangrendi illeszkedésnek tudható be.
