gyarló
gyarló – ‘‹vallási értelemben› esendő, bűnre hajló’; ‘gyatra, gyenge’: Nincs halandó, földi gyarló / Féreg, aki azt bevárja (Arany). Származéka: gyarlóság.
Valószínűleg ótörök eredetű. Lehet a köztörök jaril- (‘elszegényedik’) tőből való kun jarli, tatár jarle, kirgiz zsarli (‘szegény, nyomorult’) származéka egy átvett *dzsarlig alak nyomán; kevésbé valószínű, hogy egy ki nem mutatott csuvasos dzsarlig (‘bűnös’) lenne a forrás, amelynek töve megfelelne a köztörök jaz- (‘vétkezik’) igetőnek.
