gyónik
gyónik – ‘bűneit bevallja ‹papnak vagy gyülekezetnek›’. Származékai: gyónás, gyónó, gyóntat, gyóntató, gyóntatás.
Alighanem ótörök eredetű szó, egy feltételezett nyelvjárási *jogan (‘önmagát vádolja’) magyar folytatása lehet. A feltevés gyengéje, hogy ezt a szót vagy megfelelő rokon alakját nem sikerült kimutatni a törökségben, csupán ‘vádol’ értelmű szótövének más képzőkkel való származékait.
