habitus
habitus – ‘lelkialkat, érzület’; ‘alkat, külső megjelenés’; ‘‹régen› öltözék’: Hol vehette a mesteremberes habitust? (Mikszáth).
Latin szó (‘magatartás, külső megjelenés’), a habere, habitum (‘bír valamivel; visel, tart’) igéből. Lásd még habilitáció, habitüé.
