hajó
hajó – ‘nagyobb vízi jármű’; ‘templom középső hosszanti tere’. Származékai: hajós, hajózik, hajózó, hajózás, hajókázik.
Vitatott eredetű szó. Lehet ótörök jövevény: csagatáj kajuk, oszmán kayik, jakut hajik (‘hajó, csónak’); a szóeleji k ⇨ h változás azt jelzi, hogy a szó igen korai jövevény, azt a hangváltozási utat járta be, amely inkább finnugor, illetve ugor eredetű szavainkra jellemző. Lehet az is, hogy a ~ ősi örökség az uráli korból: vogul kal, finn koivu, szamojéd kho (‘nyírfa’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. E magyarázat szerint a magyar ~ előzménye ‘(nyír)fából, fakéregből készült edény’, majd ‘fatörzsből vájt kezdetleges sajka’ jelentésű volt.
