hanyatt
hanyatt – ‘hátra’; hanyattesik; ‘a hátán (fekve)’.
Megszilárdult ragos alakulat. Hany- alapszava finnugor eredetű: vogul kanav, osztják kongi (‘hanyatt’), mordvin kuntst (‘háton’); a szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A ~ legrégebbi alakja hanyatá, ahol a tőhöz locativusi -t és lativusi -á járult. A -t aztán az intervokális helyzetben megkettőződött, majd a végmagánhangzó lekopott. Lásd még hanyatt-homlok.
