harang
harang – ‘fémből öntött, fordított serleg alakú, lengő nyelvvel megszólaltatott hangadó eszköz’. Származékai: harangos, harangoz, harangozó.
Ótörök eredetű: oszmán kazan, csuvas khuran (‘üst’). Korai átvétel lehet (egy csuvasos nyelvi rétegből), mert még részt vett a finnugor eredetű szavak elejének k ⇨ h hangváltozásában (mint hab, hal, ház stb.). A hangfejlődés útja khuran ⇨ horan ⇨ haran; a szóvégi g eredetére csak feltevések vannak. A nomád népek a felfordított üst kongatásával jeleztek különféle dolgokat; később ez formai hasonlóság alapján átvonódott a templomi harangra. Lásd még kazán.
