haszon
haszon – ‘anyagi előny, nyereség’; ‘szellemi, erkölcsi nyereség’. Származékai: hasznos, hasznosság, hasznosít, hasznosítás, használ, használt, használható, használhatatlan, használat, használatos, haszontalan, haszontalanság, haszontalankodik.
Bizonytalan eredetű szó. Talán egy hasz- igető származéka deverbális -n képzővel, mint pl. vagyon. Az igető alighanem ősi örökség, de a rokonnyelvi megfelelőkről vitatkoznak a tudósok. Vagy a mordvin kas(omsz), finn kasvaa (‘növekszik’), észt kasu (‘növekedés, előny, haszon’) magyar folytatásáról van szó, vagy a zürjén kozsin, votják kuzsim, cseremisz kuzsek (‘ajándék, nászajándék’), mordvin kazs(emsz) (‘ajándékoz’) tekinthetők finnugor előzményeknek. A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Lásd még hasztalan.
