hatvan
hatvan – ‘hatszor tíz’.
Ősi, finnugor kori összetétel a hat2 számnévből és egy ‘tíz’ jelentésű elemből. Ez a vogul naliman, zürjén neljamin (‘negyven’) s más rokonnyelvi szavak tanúsága szerint eredetileg mone lehetett; a mon ⇨ van mássalhangzós változás valószínűleg már a magyar nyelv külön életében következett be. A szóvég magas hangrendű párja a negyven, ötven, hetven, kilencven számnevekben található.
