hegy
hegy – ‘dombnál magasabb felszíni térforma’; ‘valaminek a csúcsa’: késhegy, ceruzahegy. Származékai: hegyes, hegyecske, hegység, hegyez, hegyezés, hegyező.
Valószínűleg ősi finnugor, esetleg uráli örökség. Talán a finn kasa (‘kiemelkedés’), észt kadsa (‘baltaél csúcsa’), lapp gaeccse (‘hegy, csúcs’) rokonságába tartozik; a szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Kevésbé meggyőző a szamojéd hoi (‘hegyhát’) és szelkup kee (‘domb’) szavak tanúsága önmagában, hiszen igen távoli nyelvrokonságról van szó.
