henyél
henyél – ‘tétlenkedik, lustálkodik’.
A ~ ige valószínűleg a szlovák hniť (‘rothad; henyél’) származéka; a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hang oldotta fel, így lett a korábbi henyel alak, majd a második magánhangzó nyúlásával a ~; a henye (‘tunya; odavetett’) utólagos elvonás. A szlovák ige délszláv megfelelőiből erednek gané és genny szavaink.
