hódol
hódol – ‘aláveti magát’: meghódol az ellenségnek; ’tisztelettel adózik’: hódoltak emlékének; ‘enged, teret ad ‹szokásnak, szenvedélynek›’: a pipázásnak hódol. Származékok és kapcsolt szavak: hódoltat, hódoltság, hódít, hódító, hódítás.
A ~ a középfelnémet holden (‘szolgájává tesz; szolgai hűséget fogad’) átvétele; ennek irodalmi német folytatója huldigen. A német szavak forrása a holde (‘kegy, jóindulat’); ebből mind a ‘valaki kegyére bízza magát’, mind a ‘kiválóságának hódol’ értelem jól levezethető. Az eredetre a régebbi megholdolt, beholdult alakok vallanak rá; a mai köznyelvi alak az l vokalizációján keresztül alakult ki: holdol ⇨ houdol ⇨ hódol. Az ellenkező irányú hangfejlődésről lásd hold1.
