hölgy
hölgy – ‘nő ‹tiszteletteljes említésként›’; ‘‹régebben› úrinő, dáma’; ‘‹igen régen› hermelin’.
Ősi finnugor örökség: vogul kalj (‘nőstény’), lapp kaptye (‘kis prémesállat nősténye’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb; a tőbeli lj ⇨ gy ⇨ lgy változása is magyarázható, fel kell tenni továbbá a hangrendi átcsapást is (a ⇨ e ⇨ ö). A ‘nő’ és a ‘kecses kis ragadozó’ jelentés kettőssége, talán külső hasonlóság alapján, már az ősnyelvben is meglehetett a fenti példák tanúsága szerint; erre nyelvünkben újabb példa a meny és menyét szavak összefüggése. A ~ csak mint hölgymenyét (‘hermelin’) élt már nyelvjárásainkban, amikor a nyelvújítás felkapta és mai értelmében divatba hozta.
