homo-
homo- ‹idegen összetételek előtagjaként› ‘azonos, egynemű’ . – homofília: ‘a hasonló helyzetűekkel való kapcsolattartás’. – homofónia: ‘eltérő értelmű szavak azonos hangzása: pl. apádtól–apáttól’. – homogén – ‘egynemű, azonos elemekből álló’. – homogenitás: ‘egyneműség’. – homogenizál: ‘egyneművé, állandó minőségűvé tesz ‹pl. különböző helyekről származó tejet a feldolgozás során›’. – homológ: ‘azonos természetű és eredetű’. – homonímia: ‘eltérő értelmű szavak alaki azonossága, pl. nyúl (állat)– nyúl (ige)’. – homoszexuális: ‘azonos neműekhez vonzódó’. – homoszexualitás: ‘azonos neműekhez való vonzódás’. – homoúzion: ‘egylényegű ‹mármint Krisztus az Atyaistennel; a katolikus egyház kifejezése›’.
Az összetételek előtagja a görög homosz (‘azonos, egyenlő’); utótagjuk sorra: görög philia (‘barátság’); görög genosz (‘fajta’); görög logosz (‘értelem, számítás’); görög onoma (‘név’); latin sexus (‘nem’), sexualis (‘nemi’); görög uszión (‘lényegi’) az uszia (‘lét, lényeg’) nyomán.
