horzsol
horzsol – ‘érint, dörzsöl, (könnyebben) sért’. Származéka: horzsolás.
A szócsaládban rejlő hor- tő ősi hangutánzó szó a finnugor korból: vogul korsel (‘horoggal a vízfeneket kaparja’), zürjén kuravni (‘gereblyél’), votják kurjal (‘kapar’), finn karvia (‘vakar, reszel, csiszol’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A ~ -zsol, eredetibb -sol képzőegyüttese meglelhető egyebek közt a perzsel, kuksol, tapsol szavakban. Rokonságába tartozik a harcol, horhos, horpad is.
