hozzá
hozzá – ‘melléje, a közvetlen közelébe’; ‘feléje, neki’: hozzá beszél; ‘a meglévőhöz ráadásul’: adj hozzá ötöt.
Az önállóan nem élő hoz alapszóból ered -á lativusi raggal. Az alapszó ősi ugor örökség: osztják kúten (‘közelség’), haty, hoz (‘-hoz’). Az ugor szó ‘oldal, szél’ jelentésű lehetett. A magyar ~ előbb határozószó volt, majd igekötő és névutó lett, végül a lativusrag lekopásával vált -hoz határozóraggá.
