illúzió
illúzió – ‘csalóka látszat’: a jólét illúziója; ‘hiú reménység’: illúziókban ringatja magát; ‘érzékcsalódás’. – illuzórikus: ‘csalóka, öncsaló; megvalósíthatatlan, hiábavaló’: illuzórikus elgondolás. – illuzionista: ‘szemfényvesztő, cirkuszi bűvész’. – illuzionizmus: ‘bölcseleti tan, amely szerint a külvilág csak látszat, érzékeink csalóka játéka’.
Nemzetközi szócsalád a latin illusio, illusionis, tkp. in-lusio (‘gúny, rászedés’) nyomán. Ez az illudere (‘tréfál, gúnyol, megcsal’) származéka: nyomatékosító in- előtag és ludere (‘játszik, tréfál, ámít’). Lásd még interlúdium, ludimagiszter.
