intrika
intrika – ‘cselszövés, ármány, fondorlat’. – intrikál: ‘cselt sző, ármánykodik’. – intrikus: ‘cselszövő, ármánykodó, bajkeverő ember’; ‘ilyen karakter drámai műben’: Jago, a nagy intrikus.
Nemzetközi szócsalád a francia intrigue (‘cselszövény’) és intriguer (‘fondorkodik’) nyomán; forrásuk a latin intricare (‘összezavar, zavarba ejt’) az in- (‘bele’) és tricae (‘baj, kellemetlenség’) elemekből. Az ~ a német Intrige közvetítésével jutott hozzánk, s a fenti latin ige szerint alakult át; belőle képződött utóbb az intrikál ige, valamint az intrikus (a fizika–fizikus és hasonló szópárok mintájára).
