istáp
istáp – ‘segítség, oltalom’: Ki voltál valaha országunk istápja (Ének István királyról); ‘segítő, gyámolító személy’; ‘‹régen› bot, mankó’. Származéka: istápol.
A német Stab (‘bot’) magyarosodott változata; a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő i oldotta fel. A jelentés fejlődése: ‘bot’ ⇨ ‘beteg, öreg ember támasza’ ⇨ ’támasz bajban, szükségben’ ⇨ ‘támaszt nyújtó, gyámolító személy’. Elavult szó; istápol származéka választékos. Lásd még stáb.