jelleg
jelleg – ‘jellemző vonások összessége’: nemi jelleg; ‘meghatározó sajátosság’: a díszítmény magyaros jellege. Származékai: jellegzetes, jellegtelen.
Nyelvújítási képzés a jel főnévből az anyag, lényeg szavakban is alkalmazott -g képzővel. Sokáig párhuzamosan használták a nagyjából ugyanakkor és hasonlóképp alkotott jellem szóval, míg végül emez az erkölcsi vonásokra „specializálódott”, az egyéb jellemzők pedig a ~ jelentéskörében maradtak. Lásd még jelen, jelent, jeles, jellem.
