jog
jog – ‘állami szinten szabályozott magatartási normák rendszere’: büntetőjog, polgári jog; ‘az egyén vagy közösség elismert igénye valamire, szabadsága valamiben’: jog az atyai örökséghez, gyülekezési jog; ‘jogtudomány’: jogot tanul. Származékai: jogos, jogtalan, jogosít, jogosítvány, jogosult, jogosultság, jogosulatlan, jogász, jogászkodik.
A jó1 melléknév származéka denominális -g főnévképzővel, mint ideg, felleg, kéreg; az ó megrövidülése a jobb analógiás hatásának tulajdonítható, mivel a ~ sokáig maga is jobbot jelentett; mai értelmében a nyelvújítók emelték a köznyelvbe, hogy a latin jus szót (lásd juss) megmagyarítsák. Tehették ezt annál is inkább, mert a ‘jobb’ és ‘jog’ jelentés sok más nyelvben is azonos szóhoz kapcsolódik: francia droit, angol right, német recht–Recht, orosz pravij–pravo stb. Lásd még jogar.
