jön
jön – ‘a beszélőhöz közeledik’; ‘a beszélővel azonos helyre megy’: holnap kirándulunk, ugye jössz te is?; ‘belülről kifelé mozog’: nem jön a víz a csapból; ‘‹a közeljövőben› bekövetkezik’: Teremtőm, mi jön még ránk?; ‘‹rá- igekötővel› felismer, kitalál’. Származékai: (valakinek a) jötte, jövés, jövő, jövendő, jövetel, jövevény, jövedelem, jövedelmez, jövedék, jövöget, jődögél, jöveszt.
Ősi örökség az ugor korból: vogul juv, osztják joda (‘jön’). A finnugor előzményeknek a szó jöv- töve felel meg, a régi jő (jőnek, jőve) ugyanennek a tőnek másik változata; a ~ viszont jőnek ⇨ jönnek ⇨ jön-nek (mint néz-nek) fejlődéssel alakult ki. Lásd még jövő.
