jurátus
jurátus – ‘joggyakornok’.
A középkori és a hazai latinság szava, iuratus a.m. ‘felesküdött, esküdt’, a iurare, iuratum (‘esküszik’) ige származéka, s rokona a ius, iuris (‘jog, jogrend’) szónak is. Lásd még judícium, jurista, justizmord, zsüri. Elavult szó.
