kalmár
kalmár – ‘kereskedő’; ‘‹melléknévként, jelzői előtagként› kicsinyesen számító, csak az anyagi előnyökkel törődő’: kalmár lélek, kalmárszellem. Származékai: kalmárság, kalmárkodik.
A hazai német kramar (‘vásározó kiskereskedő’) szóból ered, amely egy ófelnémet cram (‘vásári bódé’) származéka. A szóeleji mássalhangzó-torlódást mássalhangzó-áthelyeződés (kramar ⇨ karmár), más esetben járulékos magánhangzó (kramar ⇨ karamár) oldotta fel, majd elhasonulással jött létre a kalmár, illetve a régi és tájnyelvi kalamár alak.
