kánon
kánon – ‘szabály, törvény, zsinórmérték’; ‘egyházi jogszabály’: kánonjog; ‘a szentírási könyvek mértékadó, hiteles jegyzéke’; ‘többszólamú ének egy neme’; ‘a mise középső, változatlan része’; ‘‹művészetben› eszményi arány, az erre vonatkozó ábrázolási szabályok összessége’. – kanonikus: ‘a kánonhoz tartozó, elfogadott’; ‘egyházi előírásokon alapuló’. – kanonizál: ‘szentté avat, a szentek jegyzékébe felvesz’. – kanonizáció: ‘szentté avatás’.
Nemzetközi szó a latin canon alapján, amely a görög kanón (‘nádszál, mérőrúd; szabály, előírás’) átvétele; a görög szó a kanna (‘nád’) származéka. A kanonikus a magyar kanonok szó előzménye.
