kár
kár – ‘anyagi veszteség’; ‘rombolásból, sérülésből szenvedett hátrány’; ‘‹állítmányként› sajnálatos; fölösleges’: kár, hogy elsietted a dolgot, kár beszélni róla. Származékai: káros, károsul, károsult, károsít, kártalanít, kártalanítás.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén kvar (‘rongálódás, mezei kár, veszteség’), szlovák kvár (‘rongálódás’). A magyar szó valószínűleg a déli szláv nyelvek valamelyikéből való; a szóeleji mássalhangzó-torlódást a v hang kivetése oldotta fel, mint pl. a cérna, hála, szabad, szent szavakban. Lásd még kárhozik.
