kivált
kivált – ‘főként, különösképp’: Írjon mindenről hosszan, de kivált ha kegyedről / Ír röviden, haragunni fogok… (Petőfi).
Kissé régies szóalak, a ma megszokottabb kiváltképpen önállósult első eleme. Ez a kiválik befejezett melléknévi igeneve az ige ‘elkülönül’ értelme alapján; ma voltaképp ragtalan határozó. Lásd még kiváltság.