kocsi – ‘könnyű négykerekű, lófogatú személyszállító jármű’; ‘kerekes szállítóeszköz, jármű’: kézikocsi, babakocsi, harckocsi; ‘vonat vontatott gördülő eleme’: vasúti kocsi, hálókocsi; ‘autó’: személy(gép)kocsi.
Származékai: kocsis, kocsizik, kocsizó, kocsikázik.
A magyar kocsi szekér önállósult első eleme. A Komárom megyei Kocs községben készült rugózott függesztésű, könnyű és kényelmes lófogatú járművek a 16. századtól Európa-szerte kedveltek és keresettek voltak; ennek köszönhetően a ~ származékait a legtöbb európai nyelvben megleljük: angol coach, német Kutsche, francia, spanyol, portugál coche, olasz cocchio, svéd kusk, holland koets, román cocie, szerb-horvát kočija, szlovák koč, lengyel kocz, oszmán-török koçu.