konok
konok – ‘makacs, hajthatatlan’. Származéka: konokság.
Bizonytalan eredetű szó. Lehet, hogy egy régi, nyelvjárási konokol (‘megszáll, állomásozik’) igével kapcsolatos. Ennek az igének a valódi töve egy oszmán-török eredetű konak (‘katonai tábor’) főnév. Az ige jelentése így fejlődhetett: ’táborozik’ ⇨ ‘nem mozdul’ ⇨ ‘nem enged’; a ~ a megkonokolja magát alakzatból vonódhatott el fenti melléknévi jelentésében.
