körül
körül – ‘minden oldalon vagy több oldalon, illetve oldalra, kört alkotva ‹névutóként és igekötőként›’: a ház körül, körülnéz. Kapcsolt szavak: körött, köré, körébe.
A szócsalád tagjai a kör- alapszó származékai ablativusi -l, locativusi -tt, illetve lativusi -é raggal. Az alapszó ősi örökség a finnugor korból: zürjén kor (‘abroncs, gyűrű’), votják kuri (‘gyűrű’), finn keri (‘környék, kerület’), észt keri (‘kis kerék’). A ~ eredetibb környül alakjában az ny olyan denominális névszóképző, mint a kemény, sovány szavakban. A ~ forma csak a kör elvonódása után, annak és származékainak analógiás hatására jutott túlsúlyra, és rögződött véglegesen. Lásd még környék, környez, körülbelül, körülmény.
