kósza
kósza – ‘kóborló’; ‘bizonytalan eredetű ‹hír›’. Származékai: kószál, kószáló.
Azzal a szócsaláddal (kalandozik, kódorog, koldul, kóricál, kóvályog) áll kapcsolatban, amelynek kal-, kol-, kor- tőváltozatai görbülést, tekeredést, elhajlást jelentenek. Lehet, hogy a ~ nem a kószál alapszava, hanem egy önállóan ma már nem élő kósz(ik) ige folyamatos melléknévi igenevének (kószó) olyan változata, mint amilyen a csusza, hinta, penge a csúszó, hintó, pengő mellett.
