ómagyar kor
ómagyar kor – a magyar nyelvtörténetnek a kereszténység felvételétől és az államalapítástól, tehát az ezredfordulótól kb. 1350-ig terjedő időszaka. Ennek eseményeit már írásos emlékekből követhetjük, egyebek között a Tihanyi Alapítólevél (1055), a Halotti Beszéd (kb. 1195) és az Ómagyar Mária-siralom (kb. 1300) révén. Ezalatt tűntek el nyelvünkből a névszók véghangzói, amelyek még jelen voltak 1055-ben: varu, hodu, liku (vár, had, lik); korábbi névutókból kialakultak az új határozóragok: utu reá ⇨ útra, világ bele ⇨ világba, búja belől ⇨ bújából.
