láb
láb – ‘embernek, állatnak helyváltoztatásra szolgáló végtagja’; ‘lábfej’; ‘tárgynak az a része, amelyen áll’: asztal, zongora lába; ‘hegy, hegység alsó része’: Mátralába; ‘telek, udvar vége’: Árva gólya áll magában, / Egy teleknek a lábjában (Arany); ‘régi hosszmérték ‹kb. 30 cm›’; ‘gabona szára’: lábon adja el a termést; ‘időmértékes vers legkisebb ritmikai egysége’: emelkedő verslábak. Származékai: lábú, lábas, lábatlan, lábol.
Bizonytalan eredetű szavunk, talán örökség az uráli korból: szamojéd laamb, lamb (‘csizma eleje, talp’). Az egyetlen és igen távoli nyelvrokontól való példa miatt az egyeztetés gyenge lábon áll. Könynyen lehet, hogy a ~ igenévszó volt: lásd lább. Lásd még lábad, lábadozik, lábatlankodik, lábbeli, lábos.
