ma
ma – ‘ezen a napon’; ‘‹főnévként› a mai nap; a jelenkor’: a mának él.
A szó alapja egy ősi ma, má mutató névmás, amely a majd, más, most szavakban is megtalálható. Ebből lett -i lativusi raggal mái, majd má, s utóbb ma. Először helyviszonyt jelölt (‘eddig’), majd időt (‘eddig, e napig’), s így lett végül mikor? kérdésre felelő határozó: ‘ekkor, e napon, ma’. Lásd még máma.
