martalóc
martalóc – ‘fosztogató katona’; ‘rabló, zsivány’.
Kelet-európai vándorszó az oszmán-török régi martolos (‘keresztény katona a török hadseregben’) alapján, amely az újgörög amartolosz (‘tévelygő bűnös’) átvétele, s végső soron az ógörög amartanó (‘tévelyeg, vétkezik’) igéből ered. A magyarba leginkább a szerb-horvát martoloz (‘török gyalogos katona; emberrabló, zsivány’) közvetítésével került.
