megy
megy – ‘jár, távolodik’; ‘‹valahová› jut, kerül’: cigányútra ment a falat; ‘‹valamilyen állapotba› kerül’: férjhez megy; ‘halad, működik’: jól megy a sora, megy neki a tanulás; ‘illik’: ehhez a ruhához nem megy a kalapod. Származékai: menés, (valaminek a) mente, menet, mendegél, menetel, meneszt, mehetnék, menő.
Ősi örökség az uráli korból: vogul min-, zürjén munni, finn mennä, szamojéd mengem (‘megy’). A finnugor mene- alapforma a magyarban megmaradt. A jelen idő egyes alakjai n ⇨ ny ⇨ gy hangfejlődéssel jöttek létre; ezek az alakok ma is együtt élnek a tájnyelvek s a köznyelv rétegeiben: megyek–menyek–menek: a harmadik személyben is: mén. Lásd még menedék2.
