mély
mély – ‘lefelé nagy kiterjedésű’; ‘lefelé meszsze eső’; mélyen alatta áll; ‘befelé nagy kiterjedésű’: mély nyomok a hóban; ‘erősen átélt’: mély érzelmek; ‘sötét árnyalatú ‹szín›’: mélykék; ‘a szájüreg hátsó részében képzett ‹magánhangzó›’; ‘‹főnévként› mélység, mélyebben fekvő rész’: a tenger, a lélek mélyén. Származékai: mélység, mélységes, mélyed, mélyeszt, mélyít, mélyül.
Ősi örökség az ugor korból: vogul mel, osztják mal (‘mély’). A magyar szóvég palatalizálódott.
